Ez mind nagyszerű, de néha a szervezetek éppen a hálózati beruházások terén keresnek megtakarításokat, és „középkategóriás”, gyakran otthoni felhasználásra szánt megoldásokat vásárolnak. Ennek oka az a hiedelem, hogy a felső kategóriás Wi-Fi-k (mint például a RUCKUS) drágák. Másrészt a szervezetek hatalmas összegeket fektetnek be adatközpontokba, alkalmazásokba és üzleti laptopokba. Eközben egy rendes RUCKUS AP ára hasonló vagy alacsonyabb, mint egy jó üzleti laptop ára, egy AP pedig egyszerre több vagy több tucat laptopot támogat, és a legtöbb informatikai berendezéssel ellentétben 7 vagy annál több évig szolgál a hálózatban. Vajon a sikeres digitális átalakulást jelentő teljes folyamat ezen fontos láncszeme terén érdemes kompromisszumot kötni?

Ki kell emelni, hogy a fizika törvényeinek megkerülésére és a hálózat kapacitásának növelésére irányuló kísérletek további AP-k telepítésével teljesen célt tévesztenek, és gyakran a szándékkal ellentétes hatást váltanak ki: az átviteli sebesség és a támogatott felhasználók száma néha drasztikusan csökken, gyakran elfogadhatatlan szintre.

Hadd magyarázzuk ezt meg egy kissé vicces, talán picit túlzó, de nagyon is találó hasonlattal: az ásó és a kotrógép hasonlatával.

• Mindkét eszköz ugyanazt a célt szolgálja: a kitermelt anyagot A pontból B pontba mozgatja.
• Nyilvánvaló, hogy a kotrógép gyorsabban és hatékonyabban elvégzi ugyanazt a munkát, mint egy ásóval dolgozó ember, még akkor is, ha az ásó aranyból készült és egy jó hírű gyártótól származik.
• Természetesen több ásóval rendelkező, nagyobb csapatot is alkalmazhatunk a munkára, de javulás helyett káoszt kapunk, mert az „ásókezelők” zavarni fogják egymást. Paradox módon tehát a teljesítmény csökkenni fog.
• Ezért egy kotrógép sokkal jobban teljesít, mint egy tucatnyi ásóval felszerelt ember.

A hálózati kapacitás növelésének egyetlen módja tehát a nagy teljesítményű Wi-Fi használata.